Haász György
Haász György
nyugalmazott olajmérnök
önkormányzati képviselőjelölt, 7. választókörzet
Tapasztalat, tisztesség, bátorság!
Haász György Jenő a nevem, ma már többeknek egyszerűbben csak Gyuri bácsi.
1944. szept. 27-én születtem Stridóváron, a Muraközben.
Édesapámat azért lőtték agyon, mert magyar volt. 15 éves korom óta dolgozom. Ötven országban jártam.
Manapság két dolgot nem tudok elviselni: az egyik ha a szemembe hazudnak, megpróbálnak becsapni, félrevezetni és megfélemlíteni. A másik meg a lopás. Nem bírom tétlenül nézni! Bár az én koromban már inkább pihenni kéne, és bizony jól is esik néha, most néhány barátom és új ismerősöm rábeszélt, hogy szálljak be önkormányzati képviselő-jelöltnek, próbáljunk a KÉVE nevű szimpatikus csapattal együtt javítani kedves lakóhelyünk Keszthely romló helyzetén! Amit én fel tudok ajánlani, az a tapasztalat és a tisztesség.
A háború befejezése után az akkori zavaros
ottani helyzetben 1945 június 14-én horvát fegyveresek az 1941 előtti régi magyar határra vittek édesanyámmal, és áttoloncoltak, így nyolc hónapos koromban egy gyerekkocsiban menekültként
érkeztem a mai Magyarországra. Édesapám főjegyző volt, őt elvitték, és még azon
a nyáron, tizedelés
során egy erdőben lelőtték: mert magyar volt. Előzőleg megjárta a Don-kanyart, onnan élve
hazajött, hadirokkantként helyezték ki a Muraközbe jegyzőnek. 30 évet élt, de
én őt sajnos nem ismerhettem meg. Édesanyám tanítónő volt, és ezután kis zalai
falvakban tanított (Kávás, Bak, Hannamajor, Pókaszepetk, Zalaistvánd). Hétéves
koromban édesanyám második férje örökbe fogadott, és ekkor kaptam a jelenlegi
családnevemet. Az általános iskolát Pókaszepetken végeztem kitűnő eredménnyel,
majd 1959-ben felvettek Nagykanizsán a
Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Technikumba és a kollégiumba. 1963-ban kitűnő
eredménnyel érettségiztem, és olajipari technikusi oklevelet kaptam. Főkönyvelő
nevelőapám azt mondta, hogy nem tud tovább taníttatni, de a mélyfúrástanárom,
a DKFÜ főmérnöke segítségével, a fúrási vállalat ösztöndíjával tanulhattam a
Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon. Fúrómérnök akartam lenni. 1968-ban
végeztem, és megkaptam a diplomámat, okleveles olajmérnök lettem.
A munkát elég korán
kezdtem, 15 éves koromban nyáron segédmunkával kőműves mellett, az egyetem
megkezdése előtti nyáron meg fúrási segédmunkásként a fúradékot lapátoltam ki az
ülepítő trapézcsatornából. A technikumi
és az egyetemi nyarak során üzemi gyakorlatokon dolgoztam, a Hanságban egyszer
csatornát is ástam. 1968 augusztusában a Dunántúli Kutató és Feltáró Üzem Nagylengyeli Üzemegységében Gellénházán
kezdtem a fúrómérnöki gyakornoki munkát, három műszakban, télen is kinn a
szabad ég alatt az R-45 jelű fúróberendezésnél. Fél év után aztán már tényleges
fúrómérnöki feladatokat kaptam. Munka volt bőven, akkor 11 fúró- és
lyukbefejező berendezésünk működött. Közben kitartóan tanultam az angol
nyelvet, sikeres középfokú állami nyelvvizsgát is tettem, mert ebben a szakmában ezt alapvetően fontosnak tartottam. Vállalatunk
1969-ben elsőként kezdett fúrási bérmunkát Irakban. 1974-ben engem is kiküldtek
oda, és 18 hónapig vezető helyettes fúrómérnökként dolgoztam a Kirkuk melletti
Jambur mezőben. A hazatérés után itthon dolgoztam egy évig, de 1977-ben már
üzemvezetőként küldtek vissza és akkor Irak déli részén a Rumaila mezőben
fúrtuk a kutakat, amelyek aztán hatalmas hozammal termelték az olajat. Több
külföldi céggel versenyezve az egyik kutat rekordnak számító rövid idő alatt
fúrtuk le. Egy év után hazatértem, és 1978-ban
a közben átalakult nagyvállalat a Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat
(KFV) nagykanizsai központjába helyeztek
át.
Ezután a következő beosztásokban, cégeknél és helyeken dolgoztam, mindenhol olajkutak fúrásának műszaki irányítását, illetve főleg külföldi munkák megszerzését, szerződések megkötését és végrehajtásának vezetését végeztem, először magyar anyavállalatomnál, jogutódainál, majd később külföldön külföldi cégeknél:
1979-1983: Műszaki és Vállalkozási
osztályvezető, KFV ,Nagykanizsa.
1984: Fúrási üzemvezető, KFV-Nikex-Oviber Drilling Co. Líbia, sivatag
(Wadi Abu Shaybah).
1985-88: Fúrási
vállalkozási osztályvezető, KFV, Nagykanizsa.
1988-1990: Vállalatfejlesztési
főmérnök, KFV Nagykanizsa.
1990-1995: Vállalkozási
főmérnök, ROTARY Fúrási Rt Nagykanizsa.
közben 1991: Kanada, York University, Toronto, Business
Marketing tanfolyam.
1991: Kuwait, szerződéskötés, majd turbo csoportvezetőként fizikai
részvétel a 730 égő kút oltási és
lezárási munkálataiban. (Big Wind)
1995-2000: Külföldi üzletágvezető, igazgató,
ROTARY Fúrási Rt. Nagykanizsa.
Közben 1998:(fél év) Belföldi üzletágvezető, igazgató, ROTARY Fúrási Rt. Nagykanizsa,
illetve 1997:(3
hónap)Projekt vezető, ROTARY Fúrási Rt.,
Szíria, az AFPC-SHELL projekt indítása.
2000 szept- 2002 júl.: Projekt vezetõ, területi igazgató, Rotary
Drilling Co. Szíria, Damaszkusz, Deir Ez Zor, Omar mező
Egyúttal: Területi igazgató, Geoinform Kft. Szíria,
Damaszkusz, közben arab nyelvtanfolyam a British Council-nál
2002 aug-2006 márc. :
Fúrási vezető, CROSCO (horvát cég), Szíria, Damaszkusz, Deir Ez Zor, Palmira
(2004 nyugdíjas)
2006 ápr-2008 szept.: Elnök (Chairman of Board) és Fúrási
Testület Vezető, URAL GROUP Ltd. (orosz-kazah-kínai-magyar cég) Kazahsztán, Uralsk, egyúttal Ügyvezető Igazgató, Branch Office
vezető, MOL Caspian Oil and Gas Ltd.
2008 okt-2012 febr. Nyugdíjas, fúrási tanácsadó, Magyarország, Szíria,
a ROTARY Fúrási Rt képviselőjeként a cég szíriai irodájának bezárása és felszámolása.
2012 márc-2014
szept.: Fúrási Igazgató, Drilling Superintendent, SAKSON EGYPT Drilling Co.(egyiptomi cég) Irak, Kurdisztán, Szulejmania, Erbil és a
kurd hegyvidék. Leállás a dzsihadista háborús veszély miatt.
2014 szeptemberétől, 70 éves koromtól már ténylegesen csak nyugdíjas, Keszthely. Horgászat fogas süllőre, vitorlázás, barkácsolás, amatőr asztalos famunkák, kert, virágok, szőlő Balatongyörök-Becehegyen. Összesen több mint 43 évet dolgoztam, ebből 15 évet külföldön, néha elég nehéz és veszélyes, háborús körülmények között, néhányszor a puskát is rámfogták, egyszer egy rövid időre kicsit elraboltak.
Ötven országban jártam. Legjobban, tárgyalóképes szinten angol nyelven, de ezen kívül kívül beszélek
még németül, oroszul és arabul. Sok helyen laktam, leghosszabb ideig
Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Damaszkuszban, most a feleségemmel 2007 óta Keszthelyen
élünk, egyszem lányunk is itt a Balatoni Múzeumban dolgozik, három diplomája
van, több nyelven beszél.
Amikor időm engedte fiatal koromtól horgásztam
és vitorláztam a Balatonon, elég sok vitorlás versenyen vettem részt, sikereink
is voltak, több mint 50 trófeát, díjat
kaptunk, csapatommal a Fabatka nevű 25-ös jolle hajómmal két ízben magyar
bajnoki címet is nyertünk.
Pályám során talán valamennyivel
hozzájárultam ahhoz, hogy a magyar olajipar cégei és munkásai sikeresen
kilépjenek a nemzetközi piacra, bizonyítani tudják szaktudásukat és jól
keressenek. Hatalomra sosem vágytam, nekem a jó csapat volt a fontos, az
érdekes munka vonzott és a kihívásoktól sem riadtam vissza. Nagyon sokféle és
különböző nemzetiségű emberrel dolgoztam, a kölcsönös tisztelet nagyon sok
nehéz helyzet megoldásában segített, sok magyar és külföldi barátot szereztem,
néhánnyal még most is kapcsolatban vagyok.
2018-ban átvehettem az
Aranyoklevelet a Miskolci Egyetemen.
Társadalmi tevékenységet a
rendszerváltás lelkesítő idején Nagykanizsán a Reformkörben kezdtem, aztán az
MSZP-be alapító tagként léptem be
1989-ben, több évig a várost az országos választmányban képviseltem, a
helyi önkormányzat városfejlesztési bizottságának munkájában külsős tagként
vettem részt. Ekkor épült fel ott a
Vásárcsarnok, amire kicsit büszke vagyok. 2000 után tartós külföldi munkám
miatt ilyen irányú tevékenységet már nem végeztem, de MSZP tagságomat fenntartottam, mivel a köpönyegforgatást nem díjazom. És bár a KÉVE-ben szigorúan a város érdekeit tartjuk szem előtt, és a párthovatartozás nem számít, sosem fogom eltitkolni vagy megtagadni a múltam, nincs is rá okom.